okt-nyugat - GIBIKE
Főmenü:
BALATON FELVIDÉK - BAKONY - VÉRTES
Négy főből álló baráti társaságunk, feleségem (Mariann), barátnője (Marika), férje (Cimbora) valamint jómagam felbátorodva az előző évi Miskolc-Budapest OKT bringatúra sikerén, most a nyugati országrészt céloztuk be.
A túraterv: vonattal Szigligetre, Balaton felvidék, Kab-hegy, Bakony (magas), Bakony (keleti), Vértes, Bicske Bia haza.
A MÁV nem volt jó döntés – már akkor sem. A Déliből a hajnali vonattal indultunk Szigligetre. Az első nap vonatban üléssel telt el, 9 óra kellett, hogy leszállhassunk Badacsonytördemic-Szigligetnél.
A kötelező strandolás után nagy kelletlenül vágtunk bele a Balaton-felvidék szakasznak. Kisapáti – Nemesgulács -Káptalantóti – Köveskál – Balatonhenye akkor még nem jöttek divatba, de a táj, a tanuhegyek a toszkán érzés megvolt. Ez volt az első nap.
Másnap reggel az irdatlan erdőben találtunk egy ma „gravel”-nek nevezett dűlőt, ami egyenesen Nagyvázsonyba vezetett, egész véletlenül megúsztuk a Vigántpetendi szerpentint. Reggeli beszerzés, Kinizsi vár és irány a Kab-hegy. Jelzés persze nem volt (kéktúra útvonal), irány a TV-torony. Valahol a hegytető tájékán jött el a 11 óra, be az árnyékba és szieszta 16-ig. Majd az esti szakasz következett: Úrkút, a mangán-bányát megnéztük, az őskarsztot akkor még nem hájplták. Sikeresen megtaláltuk az erdei utat Ajka Városlőd felé, szerencsére lefelé vitt. Városlődön egy vakolatlan, kerítéstelen ház udvarán egy lavórban ülve angyalkát láttunk. Pont olyan volt mint a templomi képeken, csak élőben. Kis puttó, aranyhaj, kék szem ect. Rögtön megtudtuk a nevét is, egy reszelős „barnaszofi” hang a házból. „Afrodité a k..anyád má megin’ micsinátá”. Az intermezzo után jókedvűen felkanyarodtunk a Bakonyba. Farkasgyepü, Németbánya, Pápavár. A Bakonybélbe vezető út mellett, már sötétben vertünk tábort, nem kellett ringatni egyikünket sem.
A „bikepacking”: 2 sátor, hálózsákok, izolier, váltóruha vízhatlan csomagolásban (csak elázás esetén felbontandó) Gázfőző, edények, üres pet palackok (csak a táborozás előtt töltöttük fel nyomós kutakból). Étel és italnemű a helyi bolthálózatból a szükségleteink szerint. Bringák: MTB-k a kor színvonalának megfelelőek, acél váz, 26”kerekek, bütykös gumi, 3x7 rendszer, kanti fék és masszív csomagtartó kétoldalt fityegős túrazsákokkal. Technikai probléma nem volt, még defekt sem.
Harmadik nap. Befutó Bakonybélbe, itt találtunk működő telefonfülkét. Hazatelefonáltunk, hogy hogyan viselkednek a letétbe helyezett gyermekeink. Innen a Száraz-Gerence völgyében tekertünk föl Szépalmapusztára, majd Porva faluba. Ekkorra már eljött a szieszta idő, de még nem találtunk megfelelő helyszínt. Viszont bekeveredtünk egy löszfal-mélyútba. Olyan volt mint a napkohó, olvadtunk is rendesen. De ez nem volt elég, feltűnt, hogy a mélyút fölött van az az aszfalt amin a Cuha völgybe jutunk. De… hogy felérjünk, 30 métert kell feltolni nyakig érő csalánban. A tűző napon a fiú-szakasz felöltözött mackónadrágba, esőkabátba, sapkába és a 4 bringát feltologatta a műútra. A lányszakasznak már csak a csapáson kellet „kényelmesen” felsétálni.
A jól megérdemelt sziesztát a Porva-Csesznek vasútállomáson töltöttük. A vasút-forgalom nem zavarta a pihenést. Már jó délutaánra tartott az idő, amikor feleszméltem és felkiáltottam: „Induljunk, mert nem érünk be 5-re!” A többiek: „Miii…? Hova? Miért? Te nagyokos, azt sem tudjuk még hogy merre megyünk!” (én azért tudtam, hogy Cseszneken 5-kor zár a Vegyes, és ugye a sörike). Hát az 5-re beérés veszélybe került, a Károlyházi út erősen vízmosásos volt keresztül-kasul bedőlt fákkal. Megint a fiúké lett a főszerep, leszereltük a pakkot a bringákről és egyenként bringát, pakkot átcipeltük az őserdőn. Most már nem emlékszem, de beértünk Csesznekre 5-re és bót is vót. Erős esti szürkületben a Bakonyoszlop Csetény közötti mezőn egy akácos mellett egy gyors zuhanyozás után (1,5-es petpalack, kifúrt kupak) letáboroztunk.
Negyedik nap. Korán kelés, hogy a friss időben letudjuk a keleti Bakony falvait, Szápár, Csernye, Balinka, Bodajk. A reggelit és az esti rumocskát a Csókakői vegyesből vételeztük. A vár melletti kaptató a megpakolt bringákkal erős volt, de itt "csak" tolni kellett. Megleltük a "Terv" utat, ez vezet keresztül a Vértesen, Cicahomok, Szentgyörgyvár, Erdő-fia réten át. Itt letáboroztunk, de eddigre kifogytunk az ivóvízből, így az egyetlen vízvevőhelyre a Mindszentpusztai tekerős kúthoz vissza kellett menni. A fiú-szakaz vette az üres palackokat, és a Ciklámen völgyön fel a kúthoz. A lány-szakasznak jutott a táborhely kialakítás. Hát ahogy visszaérünk, táborhely nuku, a személyzet kissé bárgyúan ücsörög a réten. A félig kiürült rumospalack mindent megmagyarázott.
Ötödik nap. Akkor még néptelen vértesi településeken át, mint Kőhányás-puszta, Vérteskozma vezetett az út. Kozmán próbálkoztunk bóttal, de egy kedves fiatal komondor közölte, hogy az ellátással neki is gondjai vannak. Újra a Terv-út, Fáni völgy és Szárligetnél kicsekkoltun a Vértesből. Itt adva volt az 1-es főút, amin már akkor is tiltott volt a bringa. Jogszabályt követtünk, meg a kis vacak utakat, és Újbarok után poénra befutottunk a Bicskei cigánytelepre. A helyiek csak néztek, látszott rajtuk, hogy szokatlan látványt nyújtottunk. Na itt felhagytunk a szabálykövetéssel és az 1-esen szépen beértünk Herceghalom, Bia, Budaörsre. Még 5 km a célig, de az egész túra alatt ekkor jött egy nagy vihar. 1 órás esőszünet egy buszmegállóban a finis előtt.
