okt-kelet - GIBIKE
Főmenü:
BÜKK MÁTRA CSERHÁT
Négy főből álló baráti társaságunk, feleségem (Mariann), barátnője (Marika), férje (Cimbora) valamint jómagam elhatározta, hogy a Miskolc – Budapest útvonalat az Országos Kéktúra útvonalán letekeri. A sok egynapos, Budapest-Szentendre túra után elérkezettnek láttuk az időt a többnapos, sátras XC-re.
A logisztika: autóval, és vissza-sofőrrel eljutottunk Miskolc-Lillafüredre. Túraterv: Bükkfennsík, Szilvásvárad, Sirok, Mátra, Galyatető, Pásztó, Cserhát, Vác, Szentendrei sziget. Szállás sátorban, persze csak a lányok, a fiúk a csillagok alatt. Ellátás a helyi bolthálózatból.
Jól felpakolva, erős emelkedőn feljutottunk a Nagy-fennsík a keleti peremére. Ennek örömére elővettük a jutifalatot, 1 doboz RedBullt négyünknek. Akkortájt volt újdonság, azt mondták kábítószert tatalmaz, tehát ki kellett próbálni. Vártuk a hatást, de csak a tutti-frutti ízt éreztük. Csalódva visszatértünk a jó öreg adrenalinhoz, Olasz kapu-> Szilvásvárad DH. A rissz-rossz erdei úton csörömpölt is a sok tábori cucc, edény, bögre, kanál a csomagtartós zsákban.
Az első csillagfényes éjszaka után a turistáknak bemutatót tartottunk briliáns bringatudásunkból. Felszereltem és szép sorrendbe állítottam a 4 felpakolt biciklit. Mariann felszállt a sor szélén álló sajátjára, de feldöntötte, erre mint a dominó felborult az összes , és a túlsó végén álló Marika könyöksérülése zárta a sort. Még egy métert sem mentünk, de mint egy horror bukásban, gépek emberek vérző kupacban henteregtek.
Nem szegte a kedvünket, és az sem, hogy nem sokkal később a Szarvaskő Sirok kéktúra útvonalon nem az útvonal, hanem csak az ég volt kék. Egyszer emberrel is találkoztunk aki eligazított: „emennek jobbra, aztán balra, aztán a lápán föl”. De fogalmunk sem volt mi az a lápa, tehát ismét eltévedtünk. Estére azért elértük a Siroki várat, a várral szemben egy dombtetőn telepedtünk le. Az egész napos bolyongás során sehol sem találtunk kutat vagy forrást, ezért az összeszedtük az összes kulacsot, palackot és a női szakaszt hátrahagyva Cimborával legurultunk az igen mélyen fekvő Sirok községbe vízért. Visszafelé a rohadtul meredek túra úton már tolni kellett volna a bringát, mikor halljuk, hogy egy lánycsapat jön lefelé vihogva, rihegve-röhögve. Cimbora hátraszól: "ha meghalunk sem fogunk leszállni" (hiába, nem csak az asszonynak a neve a hiúság)
Egy pár szót a felszerelésünkről. A bringáink a 90-es évek elején szokásos „montenbájkok”. Vascső váz, 26” os kerekek, 2.5”os gumik, 3x6 hajtásrendszer, kanti fék és minden vasból. Technikai cuccok: színes póló, nájlondzsörzé női rövid legging (a fiúknak is), tornacipő. De már volt sisakunk. Meg szemüvegünk (olyan mint a Dokinak a Vissza a jövőbe..). Bikepacking: csomatartós óriás bringás-zsák, kétoldalt lelógós fityegős. Benne: kétszemélyes sátor (4 emberre), hálózsák, izolír, meleg ruha (vízhatlan csomagban). Hamcsi-kajcsi, edények, bögrék, gázfőző, 2 db petpalack víznek és pálinkának. Szállodai miniszappan félbevágva, 15x15cm törölköző, fogkefe, fogkrém 3/4 részt kinyomott tubusban, egy palack-kupak sűrűn kilyukasztgatva (azt hogy ez mire jó, majd a végén).
Sirok, Recsk, Parád élménybringázás volt, a vadgesztenye sor nem felejtős. Recsken a helyi „high society” a kocsmateraszról: „halod, itt jön a túrdöfranc e” – „könnyű nekik BMX-en”. Parádsasváron meghoztuk a rossz döntést. Galyatető felé nem a 24-est, hanem egy piros+ utat választottunk. Rövidesen ott állt előttünk, mint egy fal a Galya északi oldala. Egy bringát négyen toltunk fel kb. 20 métert, aztán visszamentünk a következő bringáért és így tovább. Estére azért felértünk, de a lelkesedés faktor nem volt magas. Ráadásként még egy kis DH az Ágasvár alatt, és letáboroztunk a Vándor forrásnál.
Másnap gurulás Pásztóra, itt már ránk fért egy alaposabb anyagbeszerzés. A kizárólag fertőtlenítés végett vett fél liter rumot még a bolt előtt áttöltöttem a pálinkás petpalackba, és a lányokat visszaküldtem visszaváltani az üveget. Látni kellett volna az eladó arcát: „ezeknek van huzatjuk, és meg sem látszik rajtuk”. Következett a Cserhát, egy óriás emelkedővel. Alsótoldnál bevettük magunkat a cserháti kerekerdőbe. Olyan falvak jöttek, mint Bokor, Kutasó. Elfogyott a vizünk, valahol bezörgettünk egy nénikéhez, hogy megtölthetjük-e a kulacsainkat a csapból: „hát abból nem, mert itt olyan nincs, de a kútból húzhatnak vizet”. Persze itt is eltévedtünk, kétszer másztuk meg a Sasbércet, a végén az út melletti réten, Kiskérpuszta mellett táborozunk.
A következő napon jött Szandaváralja, Galga völgy, Nógrádsáp. Itt megkaptuk a harangozótól a műemléktemplom kulcsát, a tárlatvezetést önerőből megoldottuk (Cimbora építész). Nézsa Keszeg Penc Rád után jött Vác, komppal át a Szentendrei szigetre. Itt még táboroztunk egy utolsót, a másnapi befutóra a Dunaparton tartottunk egy wellnesst. Petpalackba dunavíz, rá a kifurkált kupak, kész a zuhany. Elhasználtuk a miniszappant, és úszikázás a Dunában. Testben lélekben frissen fitten egy befutó sprint a Rómain, és átvehettük a szüleinknél letétbe helyezett gyerekeinket.
